Káel, a nyolckarú polip egy keddi napon arra ébredt, hogy az óceánból eltűntek a színek. A korallzátony, amely tegnap még úgy festett, mint egy túlbuzgó lakberendező színmintakatalógusa, most leginkább egy elhanyagolt betonkerítésre emlékeztetett. Káel egy darabig nézegette, majd úgy döntött, visszafekszik. A szürkeség végül is nem indokolja, hogy az ember elrontsa a reggelét.
Már éppen kényelmesen elhelyezkedett volna egy szikla alatt, amikor egy ezüstszínű szelence úszott elé. Felpattant a teteje, és előbukkant belőle Pixie, az apró hal, aki valamiért ragaszkodott hozzá, hogy teljes nevén Pixelfish91-nek szólítsák, bár ezt vészhelyzetben maga sem tartotta különösebben praktikusnak.
Pixie a szelencében lakott, amely egyszerre szolgált otthonául, navigációs központjául és digitális munkaállomásául. Hibrid életformának nevezte magát, és rendszeresen hangoztatta az analóg nosztalgia meg a digitális precizitás előnyeit. Káel szerint mindez csak annyit jelentett, hogy egy konzervdobozban élt, amelynek volt internetkapcsolata.
Pixie közölte, hogy az óceán elszürkülése nem természeti jelenség, hanem az Örvény Quest alkalmazás meghibásodásának következménye. A színek visszaállításához meg kell találniuk a Színörvény Magját, a Fakó Zóna kapujánál pedig nyolc színcsúszkát kell egyszerre működtetni. Erre Káel anatómiai okokból kiválóan alkalmas volt, ráadásul a rendszer már nyilvántartotta.
Kiderült, hogy a polip az előző évi korallzátonyos bulin, néhány Sex on the Beach koktél után véletlenül beleesett az alkalmazás fizikai kezelőfelületébe, és elfogadta az általános szerződési feltételeket. Azóta hiába próbálták törölni, a rendszer nélkülözhetetlen erőforrásként tartotta nyilván. Káel ezt kissé túlzásnak érezte, különösen annak fényében, hogy a bulin még a saját karjait sem tudta maradéktalanul azonosítani.
Mindenesetre elindultak.
A Fakó Zóna bejáratánál nyolc szürke kör várta őket, fölöttük egy figyelmeztetéssel, miszerint a vidámság aktiválása súlyos társadalmi következményekkel járhat. Káel mind a nyolc karját a megfelelő helyre illesztette, mire a kapu azonnal kapcsolatba lépett a Szürke Színek Szakszervezetével.
A vonal túlsó végén Józsi jelentkezett, a szervezet ügyeletes érdekvédelmi referense. Tájékoztatta őket, hogy a színek visszaállítása jelenleg nem támogatható, mert veszélyeztetné a melankóliaügyi koordinátorok, bánatkezelési szakértők és hangulatellenőrök munkahelyeit. A szürkeség felszámolása ráadásul többéves ágazati megállapodást sértene, amelynek előkészítésében három munkacsoport és egy rendkívüli kongresszus vett részt.
Káel megkérdezte, hogy a szakszervezet tulajdonképpen kiket képvisel. Józsi erre hosszabb gondolkodási időt kért, majd közölte, hogy a kérdés megválaszolására külön bizottság felállítását fogja kezdeményezni.
Káel addig megnyomta a nyolc színcsúszkát, és átúszott a kapun.
Józsi természetesen azonnal jegyzőkönyvet vett fel az érdekvédelmi egyeztetés egyoldalú megszakításáról.
A kapu mögött a Bűntudat árka húzódott, amelynek partján egy rendkívül búskomor tengeri uborka teljesített szolgálatot. Ő volt a Szenvedés Vámőre, és kizárólag azokat engedte tovább, akik legalább három feldolgozatlan traumával rendelkeztek. A szabályzat szerint ugyanis megfelelő mennyiségű szenvedés nélkül senki sem juthatott magasabb művészi vagy szellemi szintre.
Káelnek hirtelen csak az jutott eszébe, hogy egyszer beszorult egy karja egy kagylóba, illetve tavaly rossz címre rendelt egy dupla sajtos pizzát, amelyet természetesen előre kifizetett. A vámőr az utóbbit némi mérlegelés után elfogadta két külön traumának, de ragaszkodott volna egy részletes beszámolóhoz a veszteség feldolgozásáról. Káel viszont nem kívánt további időt szentelni egy olyan pizzának, amelyet már tavaly sem sikerült megennie, így egyszerűen átúszott az árkon.
A tengeri uborka ezt mélyen elítélte, és a hátralévő műszakját az ügyfél együttműködési hiányosságainak dokumentálásával töltötte.
A Világfájdalom Nagykövetségén már komolyabb ellenállásba ütköztek. Az épület előtt hosszú sorban várakoztak a különféle tengeri élőlények, hogy igazolást szerezzenek saját boldogtalanságukról. Egy remeterák órák óta egy kavicsot nézett, két medúza hangtalanul szenvedett, egy tintahal pedig annyira belemerült a lét értelmetlenségébe, hogy elfelejtette, miért áll sorban.
A nagykövetség szerint a jókedv a szellemi sekélyesség egyik legbiztosabb jele volt. Aki komoly gondolkodónak kívánta tekinteni magát, annak legalább háromszázhatvannyolc oldalon kellett számot adnia a világ állapotával kapcsolatos bűntudatáról.
Káel belelapozott a kérdőívbe. Az első oldalon arról érdeklődtek, előfordult-e már vele, hogy indokolatlanul jól érezte magát, miközben a világ más részén valaki szenvedett. A másodikon azt kérdezték, hajlandó-e ezt utólag megbánni, a harmadikon pedig, hogy amennyiben nem, miért ilyen érzéketlen.
Káel arra jutott, hogy a világ fájdalmának jelentős részét valószínűleg maga a nagykövetség állítja elő, és visszaadta a kérdőívet.
A nagykövet ezt rendkívül súlyos erkölcsi mulasztásnak minősítette, és megfenyegette, hogy jelenti a szakszervezetnek. Káel megkérte, adja át üdvözletét Józsinak, majd Pixie-vel együtt távozott.
A következő zónában azonban váratlanul elcsendesedett minden. Nem voltak hivatalok, kérdőívek, szakszervezeti referensek, sőt még tengeri uborkák sem. Káel eleinte kifejezetten élvezte a helyzetet, aztán észrevette, hogy egyre nehezebben mozog. A karjai elnehezültek, a színei halványodni kezdtek, és lassan már ahhoz sem volt kedve, hogy megkérdezze Pixie-től, mi történik.
A Statikus Zsibbadásban jártak, ahol az ember előbb-utóbb mindenről lemondott, amiért eredetileg elindult. Káel egy pillanatra egészen vonzónak találta a gondolatot, hogy valahol egy szürke irodában tölti élete hátralévő részét, és legfeljebb azon vitatkozik a kollégáival, ki hagyta a mosatlan bögréjét a közös konyhában.
Pixie végül felhívta a figyelmét egy kijáratra, amely mindvégig mögöttük volt. A polip némi sértődöttséggel vette tudomásul, hogy a kis hal ezt eddig nem tartotta szükségesnek megemlíteni. Pixie azzal védekezett, hogy Káel nem kérdezte.
A kijárat egy különös kertbe vezetett, ahol egy Mimó nevű alak üldögélt, fején valóságos botanikus kerttel. Orchideák, indák, apró virágok és egy meglehetősen agresszív futóbab nőtt rajta, amely időnként megpróbálta megfojtani a szomszédos növényeket.
Mimó a Gondolatkert őrzőjeként mutatkozott be, majd három kaput tárt eléjük. Az első a Helyes Út, a második a Helytelen Út, a harmadik pedig az Egyéb feliratot viselte. Az első kettő zárva volt, így Káel a harmadikhoz úszott, amely különösebb ellenállás nélkül kinyílt.
Mimó ezt figyelemre méltó döntésnek nevezte, és átadta neki a Színörvény Magját.
Káel kissé csalódott volt. Ennyi megpróbáltatás után legalább egy megfejtendő rejtvényre, esetleg kisebb életveszélyre számított, ehelyett kapott egy színes gömböt egy olyan alaktól, akinek futóbab nőtt a fején.
Mimó közölte, hogy a küldetés utolsó állomása a Nagy Üresség, ahol a Mag segítségével végre visszaállíthatják az óceán színeit.
A Nagy Üresség meglepően kicsi volt. Egy kétszintes, szürke irodaépület állt a tengerfenéken, előtte három parkolóhellyel, amelyek közül kettőt szolgálati járművek foglaltak el, a harmadik pedig kizárólag vezetők számára volt fenntartva. A bejárat fölött a Létezésügyi Főigazgatóság felirat díszelgett.
Az előtérben sorszámot kellett húzni. Káel a 847-est kapta, miközben a kijelzőn a 12-es világított. Pixie gyorsan ellenőrizte a várakozási időt az alkalmazásban, amely ezer napot jelzett, de hozzátette, hogy ez csupán tájékoztató adat, és az ügyfelek türelmét kérik.
Káel úgy döntött, személyesen érdeklődik az ügyintézőnél.
A pult mögött egy szemüveges garnélarák ült, aki közölte, hogy a színek visszaállításához először igazolnia kell a létezését. Káel felhívta a figyelmét arra, hogy nyolc karral áll előtte, és éppen egy színes gömböt szorongat, amit meglehetősen nehéz lenne nem létezőként megvalósítani.
A garnélarák elismerte, hogy az ügyfél állítása nem teljesen alaptalan, a nyomtatványon azonban csak két végtagnak van rubrika. A fennmaradó hat kart külön végtagtöbblet-bejelentésen kellene feltüntetni, amelyhez érvényes létezésigazolás szükséges. Elektronikus ügyintézésre természetesen volt lehetőség, feltéve, hogy az ügyfél rendelkezett a megfelelő regisztrációval, amelynek előfeltétele ugyancsak a létezés igazolása volt.
Káel ekkor már pontosan értette, hogyan működik a Nagy Üresség. Egy pillanatra még az is megfordult a fejében, hogy Józsinak talán itt lenne az igazi helye.
A garnélarák közben előkereste a valóság módosítására szolgáló 18/B nyomtatványt, és türelmesen elmagyarázta, hogy a kérelem elbírálására harminc nap áll rendelkezésre, amely indokolt esetben további hatvannal meghosszabbítható. Az eljárás ideje alatt a valóság természetesen változatlan marad.
Káel, aki addigra már a saját karjait is nehezen tudta nyugodtan tartani, véletlenül leverte az ügyintéző kávéját. Az egyik karjával megpróbálta elkapni a csészét, a másikkal a pultba kapaszkodott, a harmadikkal megütötte a vészjelzőt, a negyedikkel pedig akaratlanul megnyomott egy nagy piros gombot, amelyen a RENDSZER VISSZAÁLLÍTÁSA felirat állt.
A Létezésügyi Főigazgatóság épülete megremegett, a számítógépek elsötétültek, majd az egész óceán egyetlen pillanat alatt visszanyerte a színeit. A korallok vörösen, lilán és narancssárgán ragyogtak, a medúzák világítani kezdtek, a váróteremben ülő rája pedig örömében félbehagyta a panaszkönyv kitöltését.
A garnélarák kétségbeesetten lapozgatta a kézikönyvét, mert a rendszer visszaállításához természetesen külön engedély kellett volna. Káel azonban már nem kívánt további felvilágosítást kérni, és Pixie társaságában elindult kifelé.
A bejárat fölött időközben új tájékoztatás jelent meg:
A SZÜRKE SZÍNEK SZAKSZERVEZETE HATÁROZATLAN IDEJŰ SZTRÁJKOT HIRDETETT. A MUNKABESZÜNTETÉS IDEJE ALATT A SZÜRKESÉG BIZTOSÍTÁSA SZÜNETEL.
Káel elégedetten olvasta a közleményt. Józsiék végre csináltak valami hasznosat.
Pixie ekkor óvatosan megjegyezte, hogy az Örvény Quest alkalmazásban máris megjelent egy új küldetés, amely a Színes Óceán Fenntartható Működésének Ellenőrzésére vonatkozik, és mindössze egy rövid regisztráció szükséges hozzá.
Káel közölte, hogy amennyiben még egyszer meghallja a regisztráció szót, Pixie-t szelencéstül feladja ajánlott küldeményként, lehetőleg egy olyan címre, amely nem létezik.
A kis hal erre bölcsen elhallgatott, de néhány perc múlva mégis előbújt, és megkérdezte, érdekelné-e Káelt egy kupon két Sex on the Beach koktélra.
Káel megállt, majd lassan visszafordult.
A következő ezer nap eseményeiről egyelőre nem áll rendelkezésre hiteles dokumentáció.